Építészeti tervezõprogramok alkalmazása az építészettörténet-kutatásban

Az épületrégészeti, építészettörténeti kutatás egyik legalapvetõbb módszere volt mindig is az építészeti rekonstrukciók készítése. Egy elpusztult történeti épület megismerésére csakis úgy van lehetõségünk, ha a fennmaradt emlékei – a falmaradványok, kõtöredékek, korabeli ábrázolások – nyomán megkíséreljük az épület egykori szerkezeteit, tereit, tömegeit rekonstruálni. E rekonstrukció módszerei valójában nem sokban különböznek az építészeti tervezés módszereitõl, ám van egy lényeges különbség: e rekonstrukciók az esetek túlnyomó többségében valódi épületként soha sem jelenhetnek meg. Ezért a rekonstrukciós tervek elsõdlegesen a kutatást és a bemutatást szolgálják. Fontos funkciójuk, hogy a régész, mûvészettörténész kutatónak segítsenek a maradványok értelmezésében és a nem építész szakemberek és a nagyközönség számára is érthetõ, élményt nyújtó módon jelenítsék meg az építészettörténet emlékeit. E cél eléréséhez korábban elképzelhetetlen lehetõségeket nyitottak meg az építészeti tervezõ szoftverek, amelyek a hagyományos rajzi rekonstrukciók vagy miniatürizált modellek helyett virtuális térélményt nyújtó fotórealisztikus képek és filmszerû animációk készítését tették lehetõvé. Ezáltal minden eddigi eszköznél közelebb vittek az építõmûvészet egyik leglényegesebb elemének: a térélménynek a visszaadásához. Ez az új eszköz az építészettörténet kutatásában másfél évtized alatt hatalmas karriert futott be. Az elsõ kísérletek: a karnaki templom (1988), a Saint-Guilhelm-le-Desert kolostorkerengõje (1990) után e mûfaj elsõ nagyszabású példája az európai románkori építészet egyik fõmûvének, a burgundiai Cluny harmadik apátsági templomának rekonstrukciója volt 1990-1992-ben. E munka még számos intézmény együttmûködése nyomán, népes szakembergárda munkájának köszönhetõen készült el. Azóta ez az eszköz szinte hétköznapivá vált: tudományos publikációkban, képes albumokban, múzeumok kiállításain, ismeretterjesztõ, sõt játékfilmekben is szinte naponta találkozhatunk ilyen típusú rekonstrukciókkal. Nemcsak a megjelenítés pontossága és valósághûsége növekedett, hanem a mai szoftverek már a számítástechnikai képzettséggel nem rendelkezõ építészettörténész kutatók számára is lehetõvé teszik ennek az eszköznek a hatékony használatát. Ez pedig a kutatási módszerek és a kutatói szemlélet változásához vezet. Ma a közönség és a kutatók érdeklõdése is egyre inkább az egykori épületek térbeli élményének minél gondosabb és pontosabb megismerésére irányul. Ehhez pedig nélkülözhetetlen eszközt jelentenek az ilyen munkára alkalmas építészeti tervezõ szoftverek.

Ezek közül képességeit és használatának egyszerûségét tekintve kiemelkedik az ARCHLine®. Két eltérõ jellegû, az ARCHLine.XP® 2005 verziója segítségével készült munkámon szeretném bemutatni e szoftver néhány lehetõségét.

Az elsõ a Csongrád melletti Ellés-monostor. Az épület a XI. század végén, a Tisza egyik kanyarulatában emelkedõ homokdombon épült. Alapítója feltehetõen a névadó Ellés (az Achilles név régi magyar változata) lehetett, aki alighanem a Bár-Kalán nemzetség egyik õse volt. Talán ezen a helyen állhatott udvarháza is. A téglából épült, kicsiny, háromhajós, háromapszisos kolostortemplom nyugati oldalán toronypár és köztük karzat helyezkedett el, a szentély északi oldalához sekrestye csatlakozott. A templom mellett emelkedett a szerzetesek téglalap alaprajzú háza, és a falu egyhajós, félköríves szentélyû plébániatemploma. Maga a település feltehetõen néhány, félig földbe mélyített gödörházból állt. A XIII. század elején a sekrestye helyére nagyméretû kápolnát építettek, amit a kegyúri család temetkezõhelyeként használtak. A tatárjárás idején a templomot árokkal és palánkkal erõsítették meg, hogy védelmet nyújtson a környék lakóinak. Késõbb a betemetett árok helyén újabb épülettel bõvítették a rendházat, a templom nyugati homlokzatához pedig új, gótikus tornyot csatoltak. A település végül a törökkorban pusztult el, a templomok köveit és tégláit az újkorban széthordták és a környezõ tanyákba építették be. A középkori kolostortemplom és a környezõ épületek maradványait Pávai Éva régész tárta fel az 1990-es években. A XI. századi templomból mára csak az alapfalak, néhány kõfaragvány töredék és idomtégla maradt. A kövek a nyugati karzat és a toronyablakok oszlopaiból és vállköveibõl, az idomtéglák a fõhajó árkádjait hordozó kerek pillérekbõl maradtak fenn. Ezek az elemek tették lehetõvé az épület legfontosabb felmenõ szerkezeteinek elméleti rekonstrukcióját. Így lehetõség nyílott arra, hogy a templomot a csongrádi múzeum kiállításán ne csak egy alaprajz és a kõtöredékek képviseljék, hanem olyan képekkel mutassuk be, amelyek egykori belsõ tereit, tömegét és környezetét is érzékeltetik. A jövõben talán mód lesz arra is, hogy a templomról készült animációt és a késõbbi építési periódusok rekonstrukcióit is bemutathassa a múzeum.

A második példa a szegedi vár. Szeged középkori belvárosának szélén állt a ferencesek Szt. Erzsébetnek szentelt gótikus kolostora, amely formájában, méreteiben a ma is álló alsóvárosi ferences rendházra hasonlított, alighanem eredetileg annak mintaképe lehetett. A kolostor köré – feltehetõen a XV. században, a növekvõ török veszély miatt – hatalmas téglaerõdítményt emeltek. A templom a török idõkben megsérült és a XVIII. század elején teljesen le is bontották. Helyére a XVIII. század közepén egy új várfalat és várkaput emeltek. Az 1879-es nagy árvíz után aztán a vár is áldozatul esett a régi Szegedet eltüntetõ bontásoknak. Helyén ma a Móra Ferenc Múzeum épülete emelkedik. A régi erõdítménybõl mindössze a vízi torony alapfalai maradtak meg a Tisza partján, illetve a XVIII. századi várkapu romjai a múzeum kertjében. E várkapu mellett tárta fel Horváth Ferenc, a szegedi múzeum régésze a ferences templom hajóját és a mellé 1500 körül épített késõgótikus kápolnát. Ez utóbbiban elõkerültek a beomlott csillagháló-boltozat kõfaragványai is.

A kutatás folytatásához és a maradványok bemutatásához szükséges, hogy a közvélemény, a döntéshozók és az építészek egyaránt képet tudjanak alkotni a középkori épületegyüttes egészérõl. Ezt segíti az a rekonstrukció, amelynek elkészítéséhez a feltárt alapfalak és az ásatásból, valamint a vár XIX. századi bontásából származó kõfaragványok mellett a vár és a templom XVII-XVIII. századi látképeit és hadmérnöki felméréseit is fel tudtuk használni. A számítógépes modell egyebek között lehetõvé tette e látképek eredeti nézõpontjainak meghatározását, és ezáltal a ma még feltáratlan épületrészek pontosabb lokalizálását is.

Buzás Gergely

Régész-mûvészettörténész

Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi Mátyás Király Múzeuma

Írta: Buzás Gergely Megjelenés: Építész Közlöny